Otthoni játékok

Szerdán, amikor este 11-kor kotortam a morzsát a kukába a vacsitányérokról, elkalandozott az agyam. Először azon gondolkoztam, hogy vajon minden karácsonyi ajándék megvan-e már, aztán nagyon hirtelen belém nyilallt egy fontos gondolat.

Te emlékszel a gyerekkori ajándékaidra?

Mert én, abban a pillanatban ráeszméltem, hogy egy-két kiugró kivételen kívül egyikre sem. Tudod mire emlékszem? Amikor anyával Mesék titka társasoztunk órákig. Amikor apával gipszet öntöttünk a gáztűzhely fölött megolvasztott margarinos doboztetőkbe. Amikor anyával addig röhögtünk a fogászat várójában elfojtva, míg megfájdult a hasunk. Amikor Andival, a barátnőmmel a szomszédból, kipróbáltuk a(z egész véletlenül pont) karácsonyra kapott vezetékes játéktelefont (ez még akkor volt, amikor alig volt valakinek vezetékes telefonja). Amikor a nagymamáméknál töltött hatalmas családi karácsonyi vacsorák alatt könnyesre nevettük magunkat mamát és papát parodizálva, vagy amikor a nagymamámat rávettük, hogy vegye ki a műfogsorát, ezzel az egész pereputtyot azonnal önkívületi jókedvre derítve. A csirke töltelékére, amit utáltam, a megkeményedett, poros, száz éves habcsók karikákra mamáék csenevész műfáján (amit minden évben óvatlanul megkóstoltunk), a sárga papíros zselés szaloncukorra, a bejglik ízére, a pirospozsgás hazafelé útra, amikor azt hittük, hogy a kapott ajándékok örömétől dőlünk ilyen boldogan ágyba. Mekkorát tévedtünk! Az ajándékok emléke sehol nincs. Ez a többi? Most például potyognak a könnyeim tőlük.

Exupéry írta a kedvenc könyvemben, "Az ember földje" címűben, hogy: "... csak egyetlen igazi fényűzés van: az emberi kapcsolatoké". Milliószor leírtam már sok helyen, de még le is fogom.

Ezen a karácsonyon megint magamat szeretném elsősorban adni a gyerekeknek. Két év telt el azóta, hogy a havi naptárt kitaláltam, és az utóbbi időben nem úgy használtuk, ahogyan azt az elején kigondoltam. Kicsúszott az idő a kezeink közül. Többször pörgettem végig az instagramot ahelyett, hogy leültem volna társasozni. Többször voltam "nagyon elfoglalt" a "csak még ezt a pár edényt elrakom" kifogással, mint az indokolt lett volna. Persze, néha kisimul az agyam estére, mint egy ping-pong labda, és szívem szerint csak bambulnék a nagyvilágba, amiért egy szülőt sem lehet megkövezni. Bizonyára te is tudod, miről beszélek. De úgy érzem, hogy elkótyavetyélem a legdrágább emlékpillanatokat.

Úgyhogy ezen most - ismét karácsonykor - javítunk. Meg is mutatom, hogy hogyan. De először azt szeretném, ha becsuknád a szemed, és elképzelnéd, hogy a téli szünet ötödik napján vagy, és a gyerekek a fejeden ugrálnak. Már hógolyóztatok, építettetek négy hóembert, és a koripályát is megjártátok kétszer. Elő a társasokkal! Á, már azok is unalmasak. Valamit ki kéne találni, ami nem mesenézés, és nem is kell hozzá kimozdulni.

Na lássuk! Összegyűjtöttem magunknak 10+1 dolgot, és most megosztom veled. Nem mindegyiket próbáltuk ki, így nekünk is izgi lesz. Töltsd le őket itt.

Szólj hozzá

Felhívjuk a figyelmedet, hogy a megjegyzéseket közzétételük előtt jóvá kell hagyni